3. rész

-Az egész életünk egy átverés… Mi nem tehetünk róla, de meg kell ígérned, hogy őrzöd a titkunkat!

-Megígérem, csak mondjátok már! Nem hiszem el, hogy ennyire titokzatosak vagytok!

-Kezdem hát az elején, amikor még anya fent volt az égbe, apám pedig a temető kriptájába dolgozott. Semleges életük volt, minden olyan egyszerűnek tűnt. Anyát, Isten leküldte a Földre, hogy teljesítse egy parancsát, miszerint a kriptába lévő testek maradványait vigye el neki.

-Már ne is haragudj… De, minek kellett a fenti embernek földi maradvány?!

-Hát várd már ki a végét, még azt se tudod, hogy mi történt ezek után… J Szóval… Amikor anya leszállt a földre, az emberek és lények között rájött, minden olyan más, minden olyan rossz, legalábbis ahhoz képest, amit nekik oda fent tanítanak. Meg akart változni. Nem tudta mit tegyen. Jót akart, de mégse… A parancsot teljesítenie kellett, az ellen semmit nem tehetett. Viszont ha elérte a 20 angyal évet, akkor szabadon választhatott, hogy hol éli tovább az életet a dimenziók, helyek között. Anya 19 angyal évet töltötte be ahhoz a naphoz 9 hónapja. És hogy melyik naphoz?! Hát amikor a kriptába járt, és szétnézett a Földön. Ott, ahol már minden veszve lett volna…

Igazából ezen a napon találkozott apával is. Amikor egymásra néztek rögtön tudták, hogy itt semmi másról nem lehet szó, mint kölcsönös vonzalomról… De tiltott volt angyalnak és halandónak egybe kelnie…

Tehát, a földi maradványokat anyám elvitte Istennek, aki elismerte a tehetségét, hiszen rekordidő alatt ért vissza az Égbe. 3 hónap múlva 20 angyal éves lett volna, de Isten megtagadta ezt tőle. Azt mondta örök életére ennyi marad, legalábbis amit egy örök életnek lehet nevezni. Ez csupán annyit jelent, hogy még ugyan ennyi ideig ennyi idős marad. Ezek után édesanyám nm állt jót magáért, ki kelt magából, hiszen nem akart az Égbe élni, ő a Földre akart szállni és összeházasodni apámmal. Igazából itt történt meg az, hogy Isten nem értette, hogy szállhat vele szembe egy angyal, akit éppen most emelt fel magához. Azt hitte, hogy a Föld eltaszította magától, de nem… Ellenkezőleg… Vonzotta magához. Elhatározta, hogy a számbeli három hónapot itt éli le… De utána leköltözik a Földre, és boldog lesz!

Teltek a napok, hetek és Isten azt hitte, már-már megbékélt a gondolattal, hogy fiatal marad még 19 angyal évig… Ám azonban letelt a 3 hónap. S ő éjfél után elindult. Elindult és közbe tudta, hogy hova tart. Azt viszont nem tudta, hogy mi fog rá várni…Azt nem tudta, hogy hol keresse azt akit szeret. Így hát szétnézett egy kicsit. A kriptában ismerte meg apát, a kripta közelébe járkált. Nézelődött, és tudta, hogy otthont kell szereznie. Senki nem fogja befogadni. Nem tudhatja hol, milyen lények élnek. A kripta környéke viszonylag üres… Az utolsó ház mellé varázslatot bocsájtott ki, és megteremtette magának azt, amire szüksége volt.

Egy nappal később maga Isten látogatta meg. Megparancsolta, hogy menjen vissza, hiszen szüksége van rá, de ő kitartott amellett, hogy a 20 angyal évet is betöltötte, engedje el őt, vagy fossza meg angyali erejétől, rombolja le otthonát, tegyen vele bármit, de ő nem fog vissza menni, hiszen szíve ide húzza, Bloodville városába, ahol találkozott azzal, akit szeret. Aki mellett le tudja élni az életét. Isten hajtatatlan volt. Azt mondta, hogy hálátlan volt anyám, hiszen megtagadja a parancsát, felesel vele, és nem érdekli a más véleménye, megy a saját maga feje után! És itt történt meg egy fordulat a szüleim életébe, ugyan is Ő, a fenti ember átkot szórt anyámra, hogy a jövőbeli boldogságára ne számítson, mert nem nyerte el a tiszteletét és soha nem is fogja ezek után. Ad neki 3 hónap haladékot, ha annyi idő után nem megy fel az Ég-i lakhelyére, ő egy száműzött angyal lesz… És keresse meg a testvérét, aki szintén ugyan ezt tette… Az ő neve, Kamy. Így tudtuk meg mi is, hogy van egy elveszett nénikénk, aki nem tudjuk, hogy hová is tűnt… annyit tudunk, hogy anyánk, Lovely, megpróbálta megtalálni, de még semmi esély nincs rá…

Mindez idő alatt apám, Irwin, megpróbálta megtalálni anyámat, azt hitte, hogy átverte.. csak állta néma 3 hónapig.. Így hát elindult a kriptába dolgozni.. elhagyta volna az utolsó házat, és akkor tűnt fel neki, hogy egy angyali fényben tündöklő új ház épült a régi utolsó ház mellé. Nem akart késni a munkahelyéről, így azt találta helyesnek, ha ebédszünetben jön ide.

Keményen dolgozott, pakolta a hullákat, ellenőrizte a hőmérsékletet, nem törődött, ha felültek a lények, vagy ha elkezdtek szaladgálni, most csak egy valamin gondolkozott. Hogy vajon Lovely ugyanazt akarja-e mint ő maga? Ellenőrizte meg van-e az, amit neki szánt, amit pontosan 3 hónapja vásárolt… Megvolt.

Eljött hát az idő.. Elment az újan épült házba, ahol ajtót nyitottak neki. Úgy ahogyan azt sejtette, Lovely ott állt az ajtóban, hófehér csipke ruhában, és apának se kellett több… Letérdelt az ajtóba, elővett egy kisdobozt, és miközben megkérte a kezét, kinyitotta a dobozt, amiben egy gyönyörű arany gyűrű volt. Csak ők ketten, elmentek a templomba, ahol nem vártak megértést, nem vártak isteni üdvözletet se, csak egybe akartak kelni. A pap elég megértő olt és nem volt öreg. Remélték, hogy összeadja őket, ami nemsokára meg is történt.

Friss házasok, alig pár órások… Haza mentek, és megtörtént az, aminek meg kellett. El lettem tervezve… Bár azt nem tudom még most se. Hogy, hogy tudták első alaklommal összehozni… Főleg úgy, hogy nem is én voltam az átok, csak eleinte lett félre értelmezve.. De az egész életünk. Ők bíztak bennem, ami hatására én teljesen normális voltam. Bár démon, de ahhoz képest normális. Lottie halandónak született, nagyon boldogok voltunk mindannyian, igen, még én is, attól eltekintve, hogy egyszer teljesen véletlenül majdnem leharaptam az ujját.. Teljesen szándéktalanul. Azóta megvan a helye…

Tehát Lottie meghalt, de csak spontán összeesett. Senki nem tudta mi történt. Megpróbáltunk mindent elérni, de a legrosszabbhoz kellett fordulnunk. A boszorkányok támasztották fel, erős, sötét mágiával. Ez azzal járt, hogy el kellett fogadnunk, hogy Lottie zombi lesz és egy olyan 50 évig tart a mágia. Utána szintén halott lesz, de már nem fogjuk tudni visszahozni. Mégis mindent megteszünk, hogy ez nem így legyen. Én hiszem azt, hogy sikerülhet újra halandóvá válni, de ahhoz Istennek el kell fogadnia azt, hogy mi már egy család vagyunk, és így vagyunk boldogok. Senkit nem lehet erőszakkal ott tartani ahol ő szeretné. Hiszen mindenki szabad lény…

Igazából ez a mi történetünk, ami úgy kifejtve lényeges volt… A többit mindenféle képpen megtudod. De kérlek… Ígérd meg! Ezt senkinek ne mond el!

-Megígérem nektek!

-De most te jössz, Tommy, neked is biztos van, valami történeted…